Imola in Edinburgh

Olyan rég nem írtam, hogy szinte el is felejtettem, hogy van blogom, úgyhogy tiszta szerencse, hogy most uncsizom (bár lenne munka bőven), mert így legalább írok egy keveset. 

Asszem a vizsgákkal fejeztem be, úgyhogy most azzal kezdem. Pfú de régen volt. Annyira, hogy már tudom is az eredményeket:D Ami nagy szó, mert EAC-ból csak múlt hét szerdán tudtam meg, hogy teljesítettem. Itt is csak 40% kell, hogy átmenj, viszont hiába kaptál több, mint 40% mondjuk az esszédre, a vizsgán is 40% fölött kell teljesítened. Szóval, íme az eredmények: japán 89%, EAC vizsga 65%, EAC esszé 66%, pszicho vizsga 67%, pszicho esszé 62%, úgyhogy mindenből átmentem:) És majd március 8-án tudom meg, hogy az évvégi vizsgák mikor lesznek...

És hát mit is mondja, miután visszaérkeztem, és újra elkezdőtött a tanítás, megint úgy elrepült az idő, mint az első szemeszterben - már a week 7 következik!! És annyi mindent mondjuk nem is csináltam. Annyi, hogy most már a spanyol tandem partneremmel heti rendszerességgel találkozom, mert rájöttem, hogy szinte fájdalmas, hogy mennyit felejtettem spanyolból, pedig csak 3 hónapig nem beszéltem. Ismét voltam egy ISC-s kiránduláson, a Lindisfarne szigetekre. Nem volt semmi, 5-7-ig lehet jegyet venni, de mivel tudtam, hogy hatalasak a sorok, így képes voltam lógni az előadásomról, és 50 perccel korábban értem oda, és már a 17. ember voltam a sorban! És előttem mindenki 2 db jegyet vett. De sikerült jegyet szerezni, és bár meg voltam fázva, elmentem. Szép volt, hideg volt, hosszú volt. Annyi néznivaló nincsen, s korábban nem tudtunk elindulni, mert csak bizonyos időközökben lehet használni az útat, mert apálynál (vagy dagálynál? sose tudom) a víz ellepi.

Az órarendem nem változott, annyi, hogy EAC-ból most már Kína történetét tanuljuk, és új tutorunk van, egyébként minden maradt a régi. Kicsit szomorú, hogy Kína törétnetét izgalmasabbnak találom, mint Japánét, de hát ez van, lehet, hogy az is közre játszik, hogy a hétfői előadó nagyon jó. A keddi előadásokra most már nem járok be, mert nem tetszik az előadó - lenéző, irritál az akcentusa, és különben sem lehet sok hasznosat megtudni az előadásain, úgyhogy hasznosabban töltöm azt az 50 percet.

Kb egy hónapja vettem gym membership kártyát, úgyhogy KB-nél tudom használni a konditermet (még sose voltam...:P) meg ingyen el tudok menni az aerobic órákra. Nem valami megerőltető, de jobb, mint a semmi. Arra legalább kétszer elmegyek, és van is kivel, szóval jó:)

Meg most már tudom, kikkel fogok lakni jövőre: Steven (norvég), Darie (román) meg Jenny (angol). Úgyhogy jó vegyes csoport lesz:) Stevenről meg Darieről annyit kell tudni, hogy olyan a két srác, mint egy rossz házaspár - állandóan veszekednek, de legbelül tudod, hogy szeretik egymást:P meg hát viccesek, szóval sok mókában lesz részünk.

Sacc/kb ennyi, de ha majd történik vmi izgis, majd jelentkezem, azaz ha eszembe jut a blog:D

Tekintve, hogy már több, mint egy hónapja, hogy írtam, és hogy javában már a vizsgákra kellene készülnöm, gondoltam most szakítok egy kis időt a blogírásra, mert dec. 18-ig szerintem nem lesz több időm.

Hogy mi is történt mostanság? Sokminden:) igyekszem mindegyikről beszámolni egy icike-picikét. Kezdem is Newcastle-lal. November 14-én, az ISC-vel mentünk, csak £9 volt a jegy. Igaz, busszal mentünk, nem vonattal, ahogy azt Claire gondolta, de végülis nem volt annyira vészes, mert csak 3 órás volt az út (oda, aztán még egy 3 vissza). Amint megérkeztünk, és alkalmunk nyílt arra, hogy leszálljunk a buszról (mert a sofőr bácsi kicsit pancserkodott, mert nem találta, hogy a coach-oknak hol szabad parkolniuk), elindultunk bevásárolni. A Primark-ba mentünk, és most már értem, Claire miért várja már annyira, hogy itt Edinburgh-ban is megnyíljon, ugyanis egy csomó tök jó cuccot lehet ott venni, olcsó áron, és a minősége is jó. Utána mentünk csak várost nézni, ami annyira nem volt nagy élmény. Rusnya egy hely, ha engem kérdezel. Olyan semmilyen. Meg koszos; kb minden második sarkon ott volt egy "róka", meg elég ijesztő emberek járkálnak kinn az utcán, ráadásul falkákban. De azért, hogy mondjak valami jót is a városról, s ne csak fikázzam, bementünk az egyik templomba, asszem a St. Thomas' Cathedral volt a neve, s nagyon hangulatos volt. Közben szólt az orgona, mert vmi bácsi hangolhatta, gondolom. Hja, és azt mondják, arról híres Newcastle, hogy sok hídja van (de még mindig nem annyi, s nem olyan szép, mint Budapesten) meg nagyon erős és jellegzetes az ottaniak akcentusa. Ezt alá is tudom támasztani, ugyanis az egyik csoporttársam japánon Newcastle-ból jött. Bár mostanra már teljesen megszoktam, s könnyen érthető.

Amikor hazaértünk, aznap este még mindig nem volt vége a kalandoknak. Viktor (svéd srác, az alattunk levő folyosó egyik rezidense), bulit szervezett, s limót is béreltek... na szóval jó sznobosat buliztak, de 12 körül hazajöttek. Grainne, egyik szomszédom, feljött a konyhánkba, ahol Taylor-rel szokás szerint beszélgettünk, s egyszer csak Viktor is beállít, tök részegen:D Olyan vicces ilyen állapotban látni az embereket. Néhány perccel később az egyik közös ismerősünk, Diane (francia lány aki félig japán, s japán szakos - innen ismerem), is beállított, szintén részegen. Úgyhogy mi Taylor-rel fogtuk magunkat, s szépen visszavonultunk, de aztán később valahogy mégis összegyűltünk s leültünk egy jót beszélgetni a folyosóra (Claire is csatlakozott egy rövid időre, meg aztán Grainne is. Viktor is ott üldögélt, alrébb, sms-ezett, de aztán ő is szépen elvonult). És tényleg igaz, hogy az ilyen éjszakába nyúló beszélgetéseknél nem veszi észre az ember, milyen gyorsan telik az idő.

Na mind1, térjünk át más témára: Lilla és Lili meglátogattak!:) Lilla csütörtökön (nov. 19-én) érkezett, délután, és pont időben, mert aznap töltötte be a 18. évét Caitlin, egyik lakótársam, úgyhogy muszáj volt kimenni, hiába, hogy csütörtök este volt, nem péntek s nem hétvége. Mondjuk nem maradtunk olyan sokat, mert fáradtak voltunk, úgyhogy Christina-val (IB sorstárs) hazataxiztunk. Pénteken aztán Lillát elhoztam magammal az óráimra, a tutorialra ugyan nem ülhetett be, viszont a pszichora bejött:) A Social Psychology-t vettük (amit egyébként pont ma fejeztünk be), s az előadónő tisztára olyan, mint egy boszorkány - és ezt most nem negatív értelemben mondom. Egyszerűen olyan a haja meg a megjelenése, meg a hangja, de egyébként teljesen korrekt, rendes ember, szntem. És nem csak én jutottam erre az asszociációra, mert hétfőn hallottam, hogy akik mögöttem ültek (s kb végigkommentelték az előadást...), ők is azt mondták, hogy olyan, mint egy boszorkány.

Visszatérve a hétvégére: szóval pszicho után megmutattam az egyetem különböző épületeit, a Library Bar-ba be is mentünk egy picit, mert az olyan, hogy azt látni kell, nagyon hangulatos. S kiderült, hogy pont poszter sale volt, a pincében vagy hol, úgyhogy lementünk, s vettünk néhányat. Aztán irány az ikea, aztán haza, aztán Princess street, ott sétálgattunk/vásároltunk egy picit, s aztán haza. Szombaton jött Lilike, akit reggel 9:35-kor kellett felszedjünk:P a buszpályaudvarról. És mivel szép időnk volt, gondoltam felmegyünk a csajokkal az Arthur's seat-re (szép jó nagy híres hegy a városban - oda mentünk fel megnézni a tűzijátékot november 5-én). Nagyon szép a kilátás onnan, bár még mindig nem mondhatom el magamról, hogy fenn voltam a legtetején, de majd annak is eljön az ideje. Aztán beültünk vhova ebédelni egyet, mert 1-kor mentünk megnézni a "new moon"-t, nagyon nyálas-és-éppen-ezért-vicces-is filmet. A mozi is másképp működik itt: nincs helyjegy, úgyhogy oda ülsz, ahova akarsz (már ha még szabad az a hely:P), és óóóóóriási nagy a terem. Meg vicces volt látni, hányan nem olvasták a könyvet, mert hiába, hogy tiszta cliff-hanger a vége, akinek van egy cseppnyi józan paraszti esze, az  ki tudja találni, hogyan fog folytatódni...

Aznap este el is búcsúztunk Lilikétől, mert 6:40-kor indult vissza a busz, amivel ment. Vasárnap reggel meg Lillától búcsúztam, mert 8:04-kor indult a vonatja, igen, reggel 8-kor, ami azt jelenti, hogy 6-kor keltünk. Ez a hétvége nem az alvásról szólt:P

Most, hogy már minden visszatért a normális kerékvágásba, elkezdtem tanulni a vizsgákra, mondjuk csak pszichoból. Hja, és 30-ára van egy 1200 szavas pszicho esszé, amit még el se kezdtem, de esküszöm, ma nekifogok. De igazából csak az EAC-től félek, mert nem tudom, mit várnak el...

Pszichoból ugye 8 órányi kreditet kell összegyűjtenünk úgy, hogy részt veszünk kísérletekben. Nem fáj, nem ijesztő, sőt, némelyik szerintem uncsi lesz, mert ugyanarra a sémára épülnek fel, de hát ez van. A legutolsón, amin voltam, kaptam £3-t!:) Spaghetti-ből meg gyurmából kellett olyan magas tornyot felépíteni, amekkorát csak tudtál, s az enyém 76 cm lett^^. Ráadásul úgy, hogy nem is mutattak képeket, hogy mások hogyan építették fel az övéket. Mert asszem azt akarták megnézni, hogy ha látsz képet, hogy előtted hogyan csinálták, akkor általában magasabbra tudod felépíteni, mint az, aki csak magától kell megcsinálja. Úgyhogy ez fun kísérlet volt:)

Egyébként ma megismerkedtem 3 olasz, 1 francia, 1 japán meg 1 elfelejtettem milyen  nemzetiségű lánnyal. A Library Café-ban ültem, s ők is oda gyülekeztek, s egyszer csak megkérdeztek vmit, s onnantól kezdve engem is bevettek a beszélgetésükbe. Tök büszke voltam magamra, mert az olaszokat meg a franciát az akcentusa alapján megállapítottam, hogy milyen nemzetiségű, na nem mintha ez olyan nehéz feladat lenne, de 3 hónappal ezelőtt nem ment volna. Jól esett, mert ma elég rossz kedvem volt, mert annyira pocsék idő van, hogy az valami hihetetlen. Akkora szél fúj kinn, hogy néha még levegőt is nehéz venni, meg komolyan, akadályoz az előrehaladásban, ráadásul esik is, úgyhogy ma szerintem busszal is fogok visszamenni. Komolyan ijesztő.

Nah, most megihletlenődtem, úgyhogy mára ennyi.

Már kezdtem elszégyellni magam, hogy már milyen régóta nem írtam, úgyhogy ebben a két szabad órában gondoltam blogolok egyet.

Amint azt már néhányan olvashattátok, a hétvégét Lillánál töltöttem, Aberdeenben. Nem fogok annyira belemenni a részletekbe, inkább kiegészítem a történetet; elmondom, milyen volt az út oda meg vissza.

A jegyet október 3-án foglaltam le neten, úgyhogy viszonylag olcsó volt, csak £18.90. Az állomáson, az utazás napján (azaz okt. 17-én, szombaton) lehetett átvenni. A Waverly Station-ről indult a vonat, tehát jóval korábban, mint kellett volna, odamentem, hogy biztos meglegyen a jegy. Mint kiderült, fölösleges volt hajnalok hajnalán odaállítanom, mert a jegyátvétel úgy működik, hogy odaállsz egy masinához, megnyomod a gombot, hogy előre kifizetett jegyet szeretnél kivenni, bedugod a bankkártyádat, hogy azonosítson, beütöd a booking reference-et, amit emailben elküldtek neked, és kiad 5 db kis kártyát. Az egyik a receipt féleség, van két helyjegy, a maradék kettő meg maga a jegy. Az egész nem telt többe, mint 5 percbe.

9:30-kor indult a vonat, de előtte negyed órával még mindig nem volt kiírva, melyik platform-ról, úgyhogy magamban már arra kezdtem gondolni, hogy még itt is késéssel indulnak a vonatok... De nem, mert két percen belül kiírták, hogy honnan indul, könnyen meg is találtam, melyik vagonra kell felszállni, meg hogy hova szólt a helyjegyem. És pontosan indult. Egyébként itt csak azok mehetnek a vonathoz, akiknek jegyük van, mert ilyen automata-átjáróba be kell dugni a jegyet, aztán vissza is adja, s kinyílik az ajtó, szóval nem úgy van mint otthon, hogy el lehet kísérni az utast egészen a vagonokig.

Az út kereken 2 óra 21 perc volt a jegy szerint, nem mértem, de szerintem pontosan érkezett meg. A táj gyönyörű, szinte egész végig látszik a tengerpart. Mondjuk annyira nem gyönyörködtem a látványban, mert a Ritától kölcsön kapott Szabó Magdát olvastam, amit a visszafele úton ki is olvastam:) És még valami: habár itt a buszokon nem írják ki, mi a következő megálló, tehát kvázi te kell felismerd, hol kell leszállnod, a vonatokon kis képernyőn kiírják, hol áll meg, melyik a következő megálló, sőt, még azt is mondják, hogy vigyázzunk a résre a vonat és a platform között:P

Amikor megérkezett a vonat az aberdeeni vonatállomásra, szépen leszálltam, elindultam a tömeg után kifelé, és úgy kellett ráköszönnöm Lillára, mert ha nem, szerintem simán elsétál mellettem, annyira koncentrálva ment előre a vonat felé:D

Jól esett, hogy volt akivel egész nap magyarul beszélni. Habár most már örömmel mondhatom, hogy már vannak a Kitchener house-ban is olyanok, akikkel barátként lehet beszélgetni, na de az mégsem ugyanaz, mintha az egyik legjobb barátnőddel beszélgethetsz, ráadásul az anyanyelveden:)

Éééééééés akkor folytassuk is a vasárnap reggellel. Az éjféli palacsinta és a reggeli tejbegrízt ledolgoztuk egy röpke 50 perces sétával az állomásra. A vonatom 11:47-kor indult, viszont voltam olyan ügyes-tehetséges, hogy lekéstem, ráadásul úgy, hogy időben ott voltunk az állomáson, csak épp azt nem tudtam, hogy arra a vonatra kell felszállnom, amelyik a London King's Cross-ra ment... És mivel nem néztem meg, hogy hol áll meg (mert a kivetítőkön azt is mutatják), mert biztos ott volt, hogy Edinburgh, csak hát én nem azt néztem. Na mindegy, ami megtörtént, megtörtént, lekéstem. Most mi legyen? Lilla két perccel azelőtt búcsúzott el tőlem, ott álltam egy szem egyedül, s nem tudtam, mihez kezdjek. Azaz tudtam, hogy másik jegyet kellett vennem, mivel amit lefoglaltam, csak 11:47-kor volt érvényes... Nagy árat fizettem érte. Egy darab jegy Aberdeentől Edinburgh-ba £35.50 volt!!! Hja, és ráadásul cakkra pont annyi pénz volt nálam, úgyhogy még szerencsém is volt, vmilyen szinten... Szerencsére "csak" 2 órát kellett várjak, amíg a következő vonat indult, úgyhogy elmentem a bevásárló központba, mert ott volt közel, 5 percre az állomástól. Egyébként Lilla nem tudom, miért nem vette fel a telefonját, amikor hívtam, és hogy miért nem reagált az sms-emre, amit küldtem neki, mert amikor megtudtam, hogy jártam, egyből őt hívtam, hátha még 2 órát együtt tölthettünk volna. Ez még egyelőre rejtély.

Konklúzió: bár nagyon jól telt az ottlét Aberdeen-ben, nem tudom, mikor fogom rávenni magam, hogy még egyszer utazzam, mert annyi fölösleges pénzt kidobtam (csak azért, mert pillanatnyilag hiányzott a józan paraszti eszem), hogy amíg meg nem bocsátom magamnak, jó skót módjára azzal fogok spórolni, hogy nem utazom. Az ISC-s kirándulásra sem vettem jegyet, pedig a Loch Katrine-ra mennek, ami gyönyörű. Majd máskor...

És akkor térjünk rá a tegnapi nem mindennapi eseményre, amin részt vettem:) XI. Tsuruga Wakanasajo, hagyományos japánzene művész eljött a St Cecilia's Hall-ba előadást tartani nekünk. Zenés mesemondás volt, "Shinnai Joruri", ami egészen az Edo korszakig (1600-1868) vezethető vissza. Shamisen-nel kísérték, ami hagyományos japán pengetős hangszer. Két történetet mondott el, vagyis csak részleteket belőlük, mert ha az egészet meghallgattuk volna, az egyenként kb másfél órás lett volna. A témája mindkettőnek a nők szenvedése volt és, hogy mit követelt az egyéntől a társadalom és az illem, és hogy ők szívük szerint mit akartak volna tenni. Egyszerűen csak úgy tudnám jellemezni, hogy nagyon japán volt. De tényleg.

Elég nagy dolog volt ez egyébként, mert Tsuruga-t 2001-ben "Living National Treasure"-nek titulálták, ami nem kis elismerés.

Mára ennyi, és remélem hamarosan újra fogok tudni jelentkezni, mert mesélnivaló van bőven, csak hát időm, az nem annyi, mint a tenger...

Tegnap előtt már egyszer megjártam, amikor hazafelé felszálltam a 33-as buszra. A főúton halad egy ideig, ami jó, egészen addig a pontig, amíg le nem tér balra. De ez még nem baj, mert a főúttal párhuzamos utcán megy tovább. Viszont amikor először voltam rajta, inkább hamarabb leszálltam, s sétáltam egyet, minthogy úgy járjak, mint a tegnap.

Ez a kis kaland először is azért történt, mert este 8-ra kimentem a Greyfriar's Bobbie-ba (pub). A Japanese Society ott rendezett egy találkát, s gondoltam elmegyek, hogy tag legyek. Igen ám, de a titkáruk csak nem akart megérkezni, én meg sokat nem akartam maradni, mert már teljesen berekedtem (mára a hangom is elment), s még valamennyit akartam készülni a mai előadásra (amire végül be se mentem - de ezt akkor még nem tudtam). Úgyhogy elég hamar haza indultam. Mivel este volt, sötét volt, hideg volt, nem akartam 40 percet sétálni, úgyhogy a buszmegállóba mentem. Jött is a 33-as busz, gondoltam, fantasztikus, nem is kellett sokáig fagyoskodnom. És aztán rájöttem, hogy ez nem volt a legjobb döntés, mert figyelnem kell, hol tudok úgy leszállni, hogy viszonylag keveset kelljen gyalogolni utána. A Cameron Toll-nál tudtam, hogy megáll, úgyhogy gondoltam tovább maradok, mint amikor először ültem rajta. Igen ám, de nem ismertem fel a környéket, ahol le kellett volna szállni, mert a bevásárló központnak a másik oldalánál haladt el. Éreztem, hogy rossz irányba megyek, de azért még ott volt bennem a remény, hogy hátha a következő megállóhoz letér jobbra... de hátha a következőnél... na de lehet, hogy... És csak nem fordult jobbra. Úgyhogy kimentem a végállomásig, ami a kórház. Ezt is csak onnan tudom, hogy a Little France rajta van az egyetem campus térképén.

Egyedül, nagyon mérgesen, kicsit megrémülve, elindultam megkeresni, honnan indul a következő busz, kelletlenül odaadtam a harmadik adag £1.20-ot a jegyért, s vártam, hogy induljunk. Visszafele már jobban figyeltem, s a jó megállónál szálltam le, s mérgelődve sétáltam haza. Aztán a konyhában kiengedtem a gőzt, de szerintem inkább az segített, hogy Taylor felhozta a maradék cheesecake-et, hogy megegyük. Csodákra képes. Nagy kár, hogy otthon nincs:(

Az International Student Centre (ISC) minden hétvégén szervez valamilyen kirándulást. Freshers' week alatt St Andrews-ba mentek, utána Stirling-be, múlt szombaton meg a Culzean (ejtsd: Kulian) castle-höz vittek, amin már én is részt vettem. Csak £10-ba került a jegy. A kastély Skócia dél-nyugati részén helyezkedik el, gyönyörű kilátás nyílik az óceánra.

Az út kb 2 órás volt, busszal mentünk. Sajnos bent nem lehetett képeket csinálni, de kint már csináltam néhányat a mobilommal. Egész jók lettek. A kastélyon kívül más látványosság nagyon nem volt ugyan, de nagyon szép parkok voltak körülötte. Michelle-lel lesétáltunk a Swan lake-ig, aztán fel akartunk menni megnézni vmilyen Cat gate-et, de eltévedtünkxD Az út elején kaptunk egy kis térképet, de azon csak a nagyobb ösvények voltak felvázolva, mi pedig kisebbeken mentünk. Nem baj, szép volt. Meg vettem egy second hand könyvet:) Emily Brontë Wuthering Heights c. regénye csak £2 volt! Bűn lett volna ott hagyni.

Ezen a szombaton pedig a Rossyln Chapel lesz az uticél, a jegy ára £9 volt.  Szerintem nagyon jók ezek a kis kirándulások, mert elég olcsón el lehet jutni egy csomó helyre, ráadásul a társaság se rossz. Viszont nagyon nehéz jegyet szerezni, mert nagyon hamar elkelnek.

Éééééééééééééés október 17-én megyek Lillához!!!!:) Neten vettem meg a jegyet, s így olcsóbb volt. Egyik lakótársam, Sara, akinek az ikertesója, Jessica, Lilla lakótársa (kicsi a világ, huh?!), mondta, hogy akkörül megy meglátogatni, s hogy nem akarok-e vele menni, ha már ilyen kellemes egybeesésnek lettünk áldozatai. Igen ám, viszont azt elfelejtettem megkérdezni, milyen vonattal megy, hánykor indul, stb. Úgyhogy végül kb ugyanakkor leszünk ott, de külön utazunk:D De még így is alig várom!

Íme néhány kép:

Nah, végre én is tudom a teljes órarendemet; az utolsó tutorial ma derült ki, mikor lesz. Íme:

HÉTFŐ

11:10-12 Pszichológia

12:10-13 Japán

15-15:50 EAC Tutorial (a negyedik hétben kezdődik csak)

16:10-17 EAC

KEDD

10-10:50 Japanese Speaking exercise

12:10-13 Japán

16:10-17 EAC

SZERDA

11:10-12 Pszicho

12:10-13 Japán

CSÜTÖRTÖK

12:10-13 Japán

15-15:50 Japán Kezdő Tutorial

PÉNTEK

12:10-13 Pszicho

13:05-13:55 Pszicho Tutorial (szintén csak a 4. héten kezdődik, és szemeszterenként csak négy lesz, tehát csak két hetente kell elmenni asszem)

Úgyhogy elég laza, bár pszicho-ra elég sokat kell készülni, EAC-re csak azért, mert gyengék az előadások, japánra meg hát gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni kell. De legalább szeretem:)

Ma japánon, hogy gyakoroljuk az első 25 hiragana karaktert, bingo-t játszottunk. Random sorrendben kellett leírni a jeleket, és aztán aki először kapott teli sort, az nyert kis jellegzetes japán cuccot. Csak két nyeremény volt, és én lettem az első! Olyan boldog voltam:) Választhattam, hogy a pirosat vagy a rózsaszínt kérem, és természetesen a rózsaszínt kértem. Ilyen telefonra akasztható kis mütyürke, nekem tetszik. Bár most pont olyan telefonom van, amire nem tudom ráfűzni. Oh well. De a legviccesebb az az, hogy másodszor is kijött nekem a bingo, de akkor már nem mertem hangosan mondani, mert így is szerintem mindenki irigykedve nézett rám. De ugyanakkor, amikor nekem kijött másodszor, valaki más mondta, hogy bingo, úgyhogy jó, hogy csendben maradtam.

A japán tancsi néniről még nem meséltem semmit. Dr Fumiko Narumi Munro-nak hívják, és pici, alacsony, vicces figura. Az arca kicsit olyan, mint egy halé. Őt nem rosszindulatból hasonlítom állathoz, a DoS-omat sem abból hasonlítottam békához... annyira. De annyi biztos, hogy Fumiko sensei-t (órán így kell hívjuk:)) jobban bírom, mint a DoS-omat. A tegnapi hiragana órán magyarázta, hogy japánban, mivel csak shi hang van, nincs si, ezért a japánok, amikor angolul tanulnak, nem értik mi a különbség a "sit" és a "shit" között:D

Egyébként itt is ma volt először igazi skót időjárás. Egész nap szitált az eső és szürke volt minden, de legalább a szél nem volt olyan erős.

Nos, gyerekek, mára csak ennyi.

Ma relativ későn kezdődött a napom. 11:10-kor kezdődött a pszicho, szóval csak 9:10-kor kellett kelnem. Bementem a King’s Buildings-be (KB), mert onnan indul a busz be a George Square-re, ahol az összes órám van. Azt hiszem eddig nem írtam semmit/sokat erről, szóval egy picit magyarázok.

A szállásom, Kitchener House, kb 10 perces sétára van a KB-től, itt tartják a legtöbb órát a science student-eknek. 40 perces sétára van a George Square, avagy a main campus, central area, stb. Az összes órám ott van, tehát reggel vagy sokat sétálok, vagy a shuttle busszal megyek, mert az ingyen bevisz, csak a student card-ot kell megmutatni. Amúgy nem olyan rossz, hogy ilyen messze vannak az óráim, mert már teljesen megszoktam, hogy sokat kell sétálnom. A házunk nagyon közel van a Cameron Toll-hoz (bevásárlóközpont), ahol megtalálható a csodálatos és nélkülözhetetlen Sainsbury's.

Szóval ma úgy döntöttem, nem sétálok, hanem buszozok. Pszichon összebarátkoztam egy kínai lánnyal, Michelle az angol neve, aki egyébként szintén a Kitchener House-ban lakik, ráadásul ugyanabban a folyosóban vagyunk, és ugyanaz a konyhánk:) Bár már előre szomorkodom, hogy csak az első szemeszterre marad itt, decemberben hazamegy. Egyébként első órán egy francia lány mellé kerültem, Maggie-nek hívják, kicsit furcsa. Szerintem valamilyen herbál fogkrémet használ, mert nagyon mentolos (és szerintem nagyon büdös) a lehelete, meg egyszerűen mindig megtalál órák előtt, úgyhogy van egy olyan érzésem, ezentúl mindig mellettem fog ülni... oh well.

A pszicho egyébként nagyon tetszik, érdekes, a prof nagyon jó előadásokat szokott tartani (bár eddig még csak kettő volt). Tudom, ezt nem kéne mondanom, de ez az igazság: jobb órákat tart, mint Helen Parker (HP), a DoS-om. Aztán 12-kor rohantam át a másik épületbe ahol volt a japán. Kicsit húzós, hogy csak 10 percem van egyik óráról eljutni a másikra, de sikerült időben odaérnem. Mondjuk iszonyatos tömeg volt a bejáratnál; áramlottak kifele a diákok és tömörültek azok, akik szerettek volna bejutni. Megszokom.

Ma volt az első hiteles japán óra, és tiszta elemis volt:D A hiragana-nak az első néhány betűjét vettük át, először a kiejtését, aztán az írást. Mondjuk a javát azt házinak meghagyták: a gyakorlás... amit, megjegyzem, még mindig nem sikerült elkezdenem^^

Japán után ebédeltem, bár csak egy szendvicset, de hé, az is kaja, nem megvetendő. Aztán az Alison House-ba mentem, ez a music school, ahol a practice room-ok vannak. Ma kicsit challenge volt termet találni, de sikerült. És bár a zongora nem volt az igazi, úgy érzem, kezdek belejönni; már nem kell hiperszuperüberfasza zongora ahhoz, hogy normálisan tudjak játszani. Jót tesz a zongorista tudásomnak, hogy más-más zongorákon játszom, fejleszti képességeimet. Sokat ugyan nem maradtam, mert hát azért tanulni is kell, gondoltam magamban, szóval a könyvtárba indultam. Nagyon nagy, 6 emeletes, és nagyon jó a tanulásra, mert csend van, és ezért könnyen rá tud hangolódni az ember. Gépet nehéz találni, főleg a délutáni órákban, 1-3 körül. Ha este hatkor mész be, szinte teljesen kihalt, legalábbis a KB-ben. Amikor sikerült szabad gépet találnom, kinyomtattam, amit kellett, és jó fél órával korábban elmentem a Minto House-ba, ahol az EAC volt, 16:10-től.

Könyvem még mindig nincs a tárgyhoz. Hétvégén ráírtam egy emberkére, aki neten (bookexchange) hirdette, hogy eladó, még azóta is válaszol. A Blackwell's-be (könyvesbolt, olyan mint a Libri, csak jobb - meg drágább...) elvileg a hét végén érkeznek új példányok, lehet, hogy az lesz belőle. Az óra egyébként nem volt olyan rossz, mint a múlt heti, bár elég sok készülődést kíván maga után/előtt/közben. Elég zavaró, amikor 5-10 percenként érkeznek meg az elkésett diákok, mert nem tudták hol van/nem találták a termet. Meg HP halkan beszél, szóval könnyen kizökkent.

Amikor hazaértem - amit elég gyorsan sikerült, tekintve hogy sikerült elérnem az utolsó shuttle bus-t - egy negyed órát szenvedtem, hogy a mikróval kifagyasszam a vacsimat. És amikor sikerült, szétégettem a nyelvem vele, mert olyan forró lett. Még most sem érzem a nyelvem, pedig jó néhány órája ettem. Taylor közben várta, hogy befejezzem a vacsit, mert megígértem neki, hogy elmegyek vele a Sainsbury's-be vásárolni. Amikor visszaértünk a vásárlásból, mentem másodszor vacsizni, nutellás-mogyoróvajas szendvicset. Mmmmm, valami isteni:)

Hja, és Michelle vett nekem is jegyet egy útra, szombaton, a Culzean kastélyba, és tök mázlim volt, hogy időben odajutott. Claire (a jó szomszédom, Szingapúrból – a másikat nem bírom annyira), szegény, mesélte, hogy 1-kor ért oda, és már mind eladták a jegyeket, pedig cask 12-kor nyitott az International Student CentreL És Michelle annyira aranyos volt, kaptam tőle egy sörnyitót, amin jellegzetes kínai színházi maszkok vannak, kétoldalt, még Pekingben vette. Olyan jól esett, és annyira rosszul éreztem magam, mert itt nem vehetek neki semmi jellegzetes magyar dolgot, és decemberben elmegy, szóval még azt sem csinálhatom, hogy karácsony után hozok neki vmit.

Jonas (a cseh srác) segítségével összekötöttem a telefont a laptoppal (annyi lyuk van rajta, honnan tudjam, melyik a jó annak a kábelnek?!), ééééééééés utána, tádádádáááám, működött az internet! egy darabig... aztán kiderült, hogy regisztrálni kell a keycom-osoknál, hogy bejöjjön a net, úgyhogy Sara (az RA csaj) segített. Közben meg Claire-nek is kellett segíteni, mert szegénynek sehogy sem akart működni. De végül neki is sikerült, úgyhogy most mindenki boldog, áramlik a béke, szeretet, stb.

Mára asszem ennyi elég, most már tényleg muszáj gyakorolnom a holnapi japánra. Remélem, most, hogy van internet, gyakrabban sikerül blogot írnom.

*Mivel tegnap este komplikációk akadtak, amikor fel akartam tölteni a blogot a netre, így csak most sikerült megcsinálnom a könyvtárban.

U.i.: Még mindig nem érzem a nyelvem a tegnapi vacsi után.

MEG MINDIG NINCS INTERNETUNK!!!!!! Bocsanat, de most mar tenyleg duhito. Elvileg 28-an lesz, mindig csak halasztjak.

Az orarendem mar nagyjabol megvan, csak a tutorial orak nem tudom pontosan, mikor lesznek, mert nem tudom, melyik idopontra osztottak be (volt, ahol 2 vagy 3 idopontot is be kellett jelolni). Az elso japan ora erdekes volt, kicsit bepanikoltam, hogy miert is kellett nekem ezt a szakot valasztani, mert eleg durva lesz, de mar elmult. Megcsinalom, nincs mese, ezt valasztottam. Az East Asian Civilization (EAC) eleg uncsi volt, ami csak azert szomoru mert 1) a no aki tartani fogja az orakat a Director of Studies-om (DoS) es 2) tenyleg magamra leszek hagyatva ha meg akarom rendesen tanulni az anyagot, mert elegge megerolteto odafigyelni arra, mit mond a neni. Foleg olyankor, amikor azon kezdek el gondolkozni, hogy leginkabb mire hasonlit a feje... egyszeruen nem tudom eldonteni, beka? tehen? Egyebken lesznek japan orak is, amiket o tart. Az elso orarol el is kestem, mert csak 10 percem van eljutni az egyik epuletbol a masikba, es raadasul rossz epuletbe mentem, de legalabb nem egyedul kestem el, hanem meg ket emberrelxD az elet apro oromei. A tankonyveket is sikerult nagyabol megszerezni, kiveve a EAC-eset, mert az allitolag "is out of print". lol. Ma volt az elso rendes pszicho ora is, erdekes volt.

A japan szakosok kozul mar olyan 6-7 emberrel megismerkedtem, de szerintem lesz egy srac akivel nem kerulunk egy csoportba. Tegnap reggel volt a placement test, hogy eldontsek, ki kerul a beginners' group-ba es ki a post-beginners' group-ba, es azok alapjan, amit elmondott, csodalkoznek, ha a kezdo csoportba tennek. Kiderult, hogy a Kitchener House-bol van meg egy lany, aki pszichologiat tanul, es raadasul a Psychology 1-t, mint en, tok jo. Amikor elso nap talalkoztunk, mondta, hogy csere diak, Kinabol, es hogy a harmadik eveben van, szoval nem gondoltam volna, hogy beteszik ugyanabba az oraba, mint az elsosoket. Aztan mondta, hogy mivel mas rendszer van itt, minden csere diakot az elso eves orakra iratjak be.

A practice room-okat is kiprobaltam, ketszer. Elso alkalommal nagyon rossz szobat valasztottam, a B17-est (csak rogziteni akarom az infot, hogy legkozelebb NE valasszam). Csak fel orat tudtam maradni, mert olyan depresszios lettem, hogy egyszeruen feladtam. Elszoktam a zeneiskolas hangulattol; attol, hogy athallatszik, mit jatszol meg hogy a masik - vagy inkabb masok - mit jatszanak. Meg hat reg nem jatszottam mas zongoran, mint az enyemen. De ma kifogtam egy olyan szobat, ahol Yamaha volt, ugyhogy ujra felebredt bennem a remeny, hogy menni fog, es hogy megsem vagyok annyira rossz.

Bank szamlat tegnap sikerult nyitni, de nem diak szamlat, nem am, mert azt csak akkor nyithatsz, ha mar 3 eve itt eltel. Bizony, es ezt eddig senki nem mondta, szoval csoppet meglepodtem. Ugyhogy silver account-om van, a legolcsobb, de eleg sok minden jon hozza, mindenfele biztositas, stb. A kartyat is elvileg jovo heten kedden vagy szerdan kene megkapjam, majd meglatjuk, kesnek-e vele vagy sem.

A hazban a hangulat nagyon jo, ha uncsizol, akkor csak be kell menni a konyhadba, ha ott nincs senki, akkor a masikba (osszesen 3 van, en a harmadikban vagyok, de szoktam az elso konyhaban is dekkolni). A common room-ban altalaban filmet szoktak nezni, egyik nap a Homeward Bound ment. A Cameron Toll (bevasarlokozpont) 5 percnyi setara van, ahol van a Sainsbury's, ami nagyon jol jon.

Azt hiszem, minden fontosat leirtam. Holnap lesz BBQ!!:) Ugy latszik eleg nepszeru itten.

Bocsi, hogy eddig nem irtam semmit, csak hat az a helyzet, hogy nincs net a szallason meg, es most jutottam csak el odaig, hogy vmelyik epuletbe bejojjek (ami asszem a Darwin Building, de nem vennek ra merget).

Eddig minden nagyon jo, a szallas is, de a flat-ekhez meg a Pollock Halls-hoz kepest (az a hely ahol kajat is kapnak) elegge lerobbant, de meg igy is tetszik. Van ket RA (residential assistant asszem), akikhez lehet fordulni barmilyen problemaval, vagy ha csak siman beszelni akarsz veluk, szoval tok jo. Az egyik srac, Kristian (nem tudom, hogy irja, mert norveg), a masik csaj, Sara, vele tobbet beszeltem es nagyon aranyos. Es higgyetek el, amikor azt mondjak, hogy oda lehet hozzajuk fordulni segitsegert, azt tenyleg komolyan gondoljak, es megertoek, segitokeszek, minden. Csak azert mondom, mert eloszor nem gondoltam volna, hogy ezt tenyleg ilyen komolyan gondoljak...

A tarsasag nagyon vegyes, pl a szallason 61-en vagyunk, van 4 norveg, 1 cseh, 3 roman, egy csomo kinai, 1 del koreai, 1 ausztral, nehany amerikai, stb. Az emberek csak 1/3-a skot, szoval nagyon internacionalisak vagyunk:)

A telefonrol asszem meg nem irtam semmit, szal here goes: pay as you go-sat vettem, Samsung 3500, £78.vmennyi volt, de azert mert £10 volt a top up card. Most mar nincs penz a kartyamon, szoval fel kene toltsem, csak hat ahhoz kene egy bankszamlat nyitni, amit remelem ma v hn el tudok intezni.

az ido nagyon jo, amiota leszalltunk nem esett. Komolyan. Viszont meg mindig nem tudom, hogy oltozzek fel, mert napkozben hol melegem van, hol fazom, attol fuggoen mikor bujik ki a nap, mikor vagyok arnyekban.

Lilla, a uni-box-rol: az van fenn elvileg, hogy azok, akik 11-e elott adtak le a rendelest, aznapra erkezik meg a cucc, amikorra kertek, viszont ha utana rendelted, akkor meg kell szamitani 5-7 nap csuszasra, mert nagyon popularis lett a termekuk. Annak ellenere, hogy az elso kategoriaba tartoztam, nem 12-en, delelott 11-kor erkezett meg, hanem hetfon vmikor, de nem a platinum, hanem a gold... aztan apu felhivta oket, s kedden megjott a normalis csomag, amibol bar hianyzik a laundry bag, de most mar nem akarok vele tobbet foglalkozni, leszarom... orulok, hogy vegre tudok fozni:) hja, es az ovegnyito vagy hogy hivjak es a konzervnyito nem mukodik...

Most igy sietteben ennyit irok csak, nem kell aggodni, nem haltam meg, minden rendben, csak az van, hogy nincs net, s nem tudom, mikor lesz bekotve.

Puszi mindenkinek.

Mielőtt elkezdem a mai nap sztoriját, válaszolok az árakkal kapcsolatban.

Mivel a Sainsbury van szerintem a legközelebb a szállásunkhoz, a kaját biztos, hogy onnan fogom venni. A kenyér pl lehet 1 vagy 2 fontért venni, de van 86 vagy 65 penny-ért is. Egy dezodor az 1.83 font körül van, tusfürdő (500 ml) meg 1.68 volt, de láttam 2.vmennyiért is. Mosóport lehet kapni kicsi, közepes meg nagy kiszerelésben, és nyilván növekszik az ára: kicsi az 2.vmennyi, a közepes olyan 5.60 s a nagy az 10.vmennyi font. Mi Evian vizet vettünk, 4 db asszem 1 literest, 2.77 fontért. Türcsi (kicsi) az 2.99, nagyobb az 5.99, ilyen szőrös-meleg papucs 6 font. A konzerves kaját megvenni meg tényleg olcsóbb, mint megvenni a hozzávalókat a kajához. :( 86 penny-ért, meg szerintem olcsóbban is lehet kapni konzerves kajákat, viszont a csirkemell filé az 4 vagy 6 font, s a comb az asszem 2 volt. Az Uncle Ben's barna rizs ugyan drágább, mint a sima csomagolásos, de gondolom azért, mert míg az egyik 10 perc alatt megvan, a másikknak b 40 perc kell. A felvágottakra nem emlékszem, meg a sajtokra sem, de nagyon nagy választék van. Mindennél meg kell nézni, melyiket veszed, mert van, amelyik jóval olcsóbb, de van, amelyik viszont drágább. Remélem ez valamennyire segített. Még talán annyi, hogy a gyorséttermek, pl Pizza Hut, elég drága: egy közepes pizza 19.99 font. A kínai mondjuk olcsóbb volt, az olyan 16/17 font körül volt.

És akkor térjünk át a mai napra. A cooked breakfast egész jó volt; nem volt olyan rossz, mint amilyennek kinézett:P Tükörtojás, bab, gomba, paradicsom, meg sűlt kolbász volt. A kolbász olyan volt, hogy tiszta ráncos volt a bőre, meg úgy tűnt, mintha kicsit megégette volna a srác, de mindezt leszámítva nagyon finom volt. A gomba nem tudom, milyen volt, mert nem ettem meg, de mivel anyu csak kettőt evett meg a négyből, ezért gondolom, annyira nem lehetett jó.

Reggeli után meg böngésztem, nagy nehezen eldöntöttem, hogy O2-ős telót érdemes venni, mert nekik van a legjobb ajánlatuk. Persze ez olyan, hogy kinek mi tetszik jobban/mi kell... Ha inkább sms-ezel, mint telefonálsz, akkor az O2 tényleg jó neked, ha viszont inkább beszélsz, akkor gondolom a vodafone; nekik nagyon sok ilyen ajánlatuk van, hogy csak 5 penny-ért beszélj mindenféle országgal. Aztán, hogy UK-n belül mennyiért beszélsz, nem tudom. Egyébként ha te is rá akarsz keresni, akkor csak üsd be, hogy shop.o2.co.uk-t. A többinek is ugyanez, csak o2 helyett mondjuk vodafone. A T-Mobile-t nem néztem meg.

Miután eldöntöttem szépen, melyik telót akarnám, melyik tariff-fal, nagy nehezen sikerült megtalálnom, hol van O2-ős bolt, s elmentünk. Igen ám, de az a teló, amit kinéztem, a boltokban már nem árulják, Nokia 5310-es volt, helyette van a Nokia 5220, ami persze nem tetszett. Aztán amikor visszajöttünk a szállásra, rájöttem, hogy azért nincs már a boltokban, mert amit kinéztem, használt volt xD. Ilyet is csak én tudok. Úgyhogy holnap folytatódik a mobil vadászat, persze csak miután megvettem a Freshers' Pack-et.

Ma olasz éttermet próbáltunk ki, ami drága volt ugyan, de nagyon hangulatos, és fincsi volt a kaja. Mondjuk ilyenkor persze mindig elfelejtem, hogy a bolognese spaghettit nem tudom normális ember módjára elfogyasztani... Viszont a pincér olyan helyes srác volt, hogy már csak azért megérte bemenni:D Olasz volt, olasz akcentussal beszélt, amit szintén nem értettem...

Hazafelé vettünk hajszárítót. Utolsó darab volt, ilyen travel, van hozzá két fajta adapter, ami jó Amerikába, Ausztráliába és Új Zélandba meg Európába. S ez is 19.99 fontba került, mint a pizza. Le volt szállítva 23 fontról, asszem.

Eldöntöttük, hogy ma elbuszozunk az Ikeába... Direkt megnéztük a megállóban, hogy hány megálló, melyik busszal, mikor jön, s amikor elindultunk, rá kellett jöjjünk, hogy attól, hogy a megállóban az van kitéve, hogy nyolc megálló az Ikea, az nem jelenti azt, hogy tényleg csak nyolc megállónyira van... De mind1, kijutottunk, s körbenéztünk, vettünk műanyag dobozokat, 3 db 1.29 font, így megvolt az aprónk a visszaútra. Mellesleg kinn van a francban, mondjuk 15 perc alatt visszajutottunk, csak szerintem valahol a város szélén lehet. A 47-es busz megy ki oda.

Szóval rendesen elfáradtunk ma is, én nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Ezt az is bizonyítja, hogy könnyesre röhögtem magam azon a szón, hogy "brain dead".

Zárás képpen, a nap poénja:

Mi is az az eufémizmus...:

-Mi az a crematorium? Az, amikor elégetik a hullákat?
-Igen, az, amikor elhamvasztják az elhunytakat.
 

Amint látod, beadtam a derekam. Sokan érdeklődtek, hogy vagyok, mint vagyok, hát most megírom blogban. Kreatív és egyedi módon ugyanazt az oldalt választottam, mint Beze és Alex (igen, Beze kezdte, nem Alex :P).

Tegnap, azaz szept. 8-án indultam anyukámmal. Reggel 7:20-kor indult a gépünk, ami azt jelentette, hogy hajnali 4:30-kor kellett kelnem. De nem panaszkodom, mert Lilla, szegény, 4-kor kelt, mert aranyos volt, akár csak Rita és Lili, hogy kikísért a reptérre, ami nekem nagyon sokat jelent és jól esett! :) Persze apu is ott volt, ő volt a sofőr bácsink.

A repüléssel minden rendben volt, London Gatwick-ben szálltunk át, volt ott röpke 3 óránk, amíg a másik gép indult. Anyuval egymás idegeire mentünk, de csak egy kicsit - látszik, hogy az ő lánya vagyok, mert amikor fáradt vagyok, ugyanolyan nyűgös vagyok, mint ő. De kibírtuk. Edinburgh-be viszont "érdekesebb" volt az út, mert nagyobb volt a turbulencia, s jobban érződött, hogy rángatja a gépet a szél, de leszálltunk, a "stiff winds"-ek ellenére is. Természetesen esett az eső, még akkor is, amikor a taxival a szállásra értünk. A taxis bácsi meg egy olyan aranyos édes tündérbogár skót bácsi volt, hogy azt el nem tudod képzelni! Csak úgy dőltek belőle a poénok, pl hogy a város tele van ilyenkor "bloody students"-ekkel, meg "I hate cars and driving", s egy valag érdekes, ám haszontalan infoval halmozott el. Anyuval nagyon élveztük. Egyébként a taxi az kereken 20.40 fontba került (annak, aki szintén taxival megy ki a reptérről a szállására - csak hogy tudja).

A szállás (hotel, még nem a kolesz) meg olyan, hogy látszik, én választottam, mert retek szar. Nem is méltó arra, hogy képet csináljak róla, max kívülről, hogy tudjátok, ide nem szabad jönni. Mondjuk viszonylag olcsó, s csak 5 napot kell kibírni, nekem mondjuk csak 4-et, mert 5. nap megyek átvenni a kulcsokat a Kitchener House-ba. Maga az épület tök hangulatos, viszont kicsit furi a szobánk, ahhoz képest, hogy mit foglaltam... Neten double room-ot foglaltam, s a srác bevezetett egy három ágyas (két egy személyes, egy francia ágy) szobába. Na mind1. Egyébként indiai, vagy arab, nem tudom, ami csak azért fura, mert skót akcentussal beszél, asszem... Annyi biztos, hogy nem mindig értem, mit mond, mert ugye gyorsan is beszél. Egyébként nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire érthetetlen a skótok beszéde. Mert pl a taxis bácsi egész érthetően beszélt, ott csak az volt, hogy értettem, mit mondott, de mégis időbe telt, amíg megértettem. De hamar megszokom.

Mivel reggel óta nem ettünk semmi normális kaját, elindultunk vmi éttermet keresni. Végül kínaiba mentünk. Ezt csak azért mondom el, mert tök érdekes volt, hogy amikor a csaj jött felvenni a rendelést, angolul mondtuk neki, mit kérünk, ő meg kínai írásjelekkel írta le. Lehet, hogy nem olyan érdekes, de nekem az volt.

Még aznap megnéztük a Kitchener House-t. Tényleg ott van közel hozzá a Sainsburry, 5-10 perces séta, de csak a stop lámpák miatt. Te, hogy mennyi időbe telik, hogy ezek a stop lámpák pirosról zöldre váltsanak... hihetetlen. És ugye még azt sem csinálhatjuk, hogy átmegyünk a piroson, mert még nem szoktuk meg teljesen, hogy más irányból kell számítani a kocsikra. Képeket a szállásról majd 12-e után csinálok.

Reggel viszont, a tegnapi időhöz képest, gyönyörűen ragyogott a kék ég. Tegnap olyan volt, hogy egyáltalán nem látszott ki, tiszta felhős volt, viszont valahogy mégis világos volt. Furcsa volt, mégis jó, mert nem volt nyomasztó a borús ég.

Ma volt először reggeli, és hát elég szegényes volt. Kaptunk toast-ot, volt hozzá vaj, lekvár, az epres finom, a barackos borzalmas. Az asztalon elő volt készítve három fajta műzli, narancslé, három féle kompót, joghurtok, meg vmi csomagolt zsemle féle, ami aztán lehet, hogy édesség volt. Felvágott, zöldségek... semmi. De holnap kapunk cooked breakfast-et, kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Egyébként ma csak lesétáltunk a bevásárló központba, ahol van a Sainsburry, vettünk meleg papucsot, türcsit, köntöst, stb. meg megnéztük nagyjából milyen árba vannak a dolgok. Aztán megint indult az étterem vadászat, ezúttal fish'n chips-et ettünk, nagyon fincsi volt. Utána megnéztük a main campus-t, nem az összes épületet, ami ott van a George Square-en, hanem csak néhányat, de sikerült ám megtalálni a Centre of Japanese Studies-t. :D

Lényeg, hogy lejártuk a lábunkat, tegnap is, ma még jobban, s fájt láb, derék, nyak... minden. De szerintem ez még semmi ahhoz képest, ami majd Freshers' Week-en lesz.

Ha van vmi kérdés, amire nem válaszoltam, csak kérdezz, holnap este úgyis felnézek megint, hogy megírjam, mit csináltunk.