Imola in Edinburgh

Tekintve, hogy már több, mint egy hónapja, hogy írtam, és hogy javában már a vizsgákra kellene készülnöm, gondoltam most szakítok egy kis időt a blogírásra, mert dec. 18-ig szerintem nem lesz több időm.

Hogy mi is történt mostanság? Sokminden:) igyekszem mindegyikről beszámolni egy icike-picikét. Kezdem is Newcastle-lal. November 14-én, az ISC-vel mentünk, csak £9 volt a jegy. Igaz, busszal mentünk, nem vonattal, ahogy azt Claire gondolta, de végülis nem volt annyira vészes, mert csak 3 órás volt az út (oda, aztán még egy 3 vissza). Amint megérkeztünk, és alkalmunk nyílt arra, hogy leszálljunk a buszról (mert a sofőr bácsi kicsit pancserkodott, mert nem találta, hogy a coach-oknak hol szabad parkolniuk), elindultunk bevásárolni. A Primark-ba mentünk, és most már értem, Claire miért várja már annyira, hogy itt Edinburgh-ban is megnyíljon, ugyanis egy csomó tök jó cuccot lehet ott venni, olcsó áron, és a minősége is jó. Utána mentünk csak várost nézni, ami annyira nem volt nagy élmény. Rusnya egy hely, ha engem kérdezel. Olyan semmilyen. Meg koszos; kb minden második sarkon ott volt egy "róka", meg elég ijesztő emberek járkálnak kinn az utcán, ráadásul falkákban. De azért, hogy mondjak valami jót is a városról, s ne csak fikázzam, bementünk az egyik templomba, asszem a St. Thomas' Cathedral volt a neve, s nagyon hangulatos volt. Közben szólt az orgona, mert vmi bácsi hangolhatta, gondolom. Hja, és azt mondják, arról híres Newcastle, hogy sok hídja van (de még mindig nem annyi, s nem olyan szép, mint Budapesten) meg nagyon erős és jellegzetes az ottaniak akcentusa. Ezt alá is tudom támasztani, ugyanis az egyik csoporttársam japánon Newcastle-ból jött. Bár mostanra már teljesen megszoktam, s könnyen érthető.

Amikor hazaértünk, aznap este még mindig nem volt vége a kalandoknak. Viktor (svéd srác, az alattunk levő folyosó egyik rezidense), bulit szervezett, s limót is béreltek... na szóval jó sznobosat buliztak, de 12 körül hazajöttek. Grainne, egyik szomszédom, feljött a konyhánkba, ahol Taylor-rel szokás szerint beszélgettünk, s egyszer csak Viktor is beállít, tök részegen:D Olyan vicces ilyen állapotban látni az embereket. Néhány perccel később az egyik közös ismerősünk, Diane (francia lány aki félig japán, s japán szakos - innen ismerem), is beállított, szintén részegen. Úgyhogy mi Taylor-rel fogtuk magunkat, s szépen visszavonultunk, de aztán később valahogy mégis összegyűltünk s leültünk egy jót beszélgetni a folyosóra (Claire is csatlakozott egy rövid időre, meg aztán Grainne is. Viktor is ott üldögélt, alrébb, sms-ezett, de aztán ő is szépen elvonult). És tényleg igaz, hogy az ilyen éjszakába nyúló beszélgetéseknél nem veszi észre az ember, milyen gyorsan telik az idő.

Na mind1, térjünk át más témára: Lilla és Lili meglátogattak!:) Lilla csütörtökön (nov. 19-én) érkezett, délután, és pont időben, mert aznap töltötte be a 18. évét Caitlin, egyik lakótársam, úgyhogy muszáj volt kimenni, hiába, hogy csütörtök este volt, nem péntek s nem hétvége. Mondjuk nem maradtunk olyan sokat, mert fáradtak voltunk, úgyhogy Christina-val (IB sorstárs) hazataxiztunk. Pénteken aztán Lillát elhoztam magammal az óráimra, a tutorialra ugyan nem ülhetett be, viszont a pszichora bejött:) A Social Psychology-t vettük (amit egyébként pont ma fejeztünk be), s az előadónő tisztára olyan, mint egy boszorkány - és ezt most nem negatív értelemben mondom. Egyszerűen olyan a haja meg a megjelenése, meg a hangja, de egyébként teljesen korrekt, rendes ember, szntem. És nem csak én jutottam erre az asszociációra, mert hétfőn hallottam, hogy akik mögöttem ültek (s kb végigkommentelték az előadást...), ők is azt mondták, hogy olyan, mint egy boszorkány.

Visszatérve a hétvégére: szóval pszicho után megmutattam az egyetem különböző épületeit, a Library Bar-ba be is mentünk egy picit, mert az olyan, hogy azt látni kell, nagyon hangulatos. S kiderült, hogy pont poszter sale volt, a pincében vagy hol, úgyhogy lementünk, s vettünk néhányat. Aztán irány az ikea, aztán haza, aztán Princess street, ott sétálgattunk/vásároltunk egy picit, s aztán haza. Szombaton jött Lilike, akit reggel 9:35-kor kellett felszedjünk:P a buszpályaudvarról. És mivel szép időnk volt, gondoltam felmegyünk a csajokkal az Arthur's seat-re (szép jó nagy híres hegy a városban - oda mentünk fel megnézni a tűzijátékot november 5-én). Nagyon szép a kilátás onnan, bár még mindig nem mondhatom el magamról, hogy fenn voltam a legtetején, de majd annak is eljön az ideje. Aztán beültünk vhova ebédelni egyet, mert 1-kor mentünk megnézni a "new moon"-t, nagyon nyálas-és-éppen-ezért-vicces-is filmet. A mozi is másképp működik itt: nincs helyjegy, úgyhogy oda ülsz, ahova akarsz (már ha még szabad az a hely:P), és óóóóóriási nagy a terem. Meg vicces volt látni, hányan nem olvasták a könyvet, mert hiába, hogy tiszta cliff-hanger a vége, akinek van egy cseppnyi józan paraszti esze, az  ki tudja találni, hogyan fog folytatódni...

Aznap este el is búcsúztunk Lilikétől, mert 6:40-kor indult vissza a busz, amivel ment. Vasárnap reggel meg Lillától búcsúztam, mert 8:04-kor indult a vonatja, igen, reggel 8-kor, ami azt jelenti, hogy 6-kor keltünk. Ez a hétvége nem az alvásról szólt:P

Most, hogy már minden visszatért a normális kerékvágásba, elkezdtem tanulni a vizsgákra, mondjuk csak pszichoból. Hja, és 30-ára van egy 1200 szavas pszicho esszé, amit még el se kezdtem, de esküszöm, ma nekifogok. De igazából csak az EAC-től félek, mert nem tudom, mit várnak el...

Pszichoból ugye 8 órányi kreditet kell összegyűjtenünk úgy, hogy részt veszünk kísérletekben. Nem fáj, nem ijesztő, sőt, némelyik szerintem uncsi lesz, mert ugyanarra a sémára épülnek fel, de hát ez van. A legutolsón, amin voltam, kaptam £3-t!:) Spaghetti-ből meg gyurmából kellett olyan magas tornyot felépíteni, amekkorát csak tudtál, s az enyém 76 cm lett^^. Ráadásul úgy, hogy nem is mutattak képeket, hogy mások hogyan építették fel az övéket. Mert asszem azt akarták megnézni, hogy ha látsz képet, hogy előtted hogyan csinálták, akkor általában magasabbra tudod felépíteni, mint az, aki csak magától kell megcsinálja. Úgyhogy ez fun kísérlet volt:)

Egyébként ma megismerkedtem 3 olasz, 1 francia, 1 japán meg 1 elfelejtettem milyen  nemzetiségű lánnyal. A Library Café-ban ültem, s ők is oda gyülekeztek, s egyszer csak megkérdeztek vmit, s onnantól kezdve engem is bevettek a beszélgetésükbe. Tök büszke voltam magamra, mert az olaszokat meg a franciát az akcentusa alapján megállapítottam, hogy milyen nemzetiségű, na nem mintha ez olyan nehéz feladat lenne, de 3 hónappal ezelőtt nem ment volna. Jól esett, mert ma elég rossz kedvem volt, mert annyira pocsék idő van, hogy az valami hihetetlen. Akkora szél fúj kinn, hogy néha még levegőt is nehéz venni, meg komolyan, akadályoz az előrehaladásban, ráadásul esik is, úgyhogy ma szerintem busszal is fogok visszamenni. Komolyan ijesztő.

Nah, most megihletlenődtem, úgyhogy mára ennyi.