Ma relativ későn kezdődött a napom. 11:10-kor kezdődött a pszicho, szóval csak 9:10-kor kellett kelnem. Bementem a King’s Buildings-be (KB), mert onnan indul a busz be a George Square-re, ahol az összes órám van. Azt hiszem eddig nem írtam semmit/sokat erről, szóval egy picit magyarázok.

A szállásom, Kitchener House, kb 10 perces sétára van a KB-től, itt tartják a legtöbb órát a science student-eknek. 40 perces sétára van a George Square, avagy a main campus, central area, stb. Az összes órám ott van, tehát reggel vagy sokat sétálok, vagy a shuttle busszal megyek, mert az ingyen bevisz, csak a student card-ot kell megmutatni. Amúgy nem olyan rossz, hogy ilyen messze vannak az óráim, mert már teljesen megszoktam, hogy sokat kell sétálnom. A házunk nagyon közel van a Cameron Toll-hoz (bevásárlóközpont), ahol megtalálható a csodálatos és nélkülözhetetlen Sainsbury's.

Szóval ma úgy döntöttem, nem sétálok, hanem buszozok. Pszichon összebarátkoztam egy kínai lánnyal, Michelle az angol neve, aki egyébként szintén a Kitchener House-ban lakik, ráadásul ugyanabban a folyosóban vagyunk, és ugyanaz a konyhánk:) Bár már előre szomorkodom, hogy csak az első szemeszterre marad itt, decemberben hazamegy. Egyébként első órán egy francia lány mellé kerültem, Maggie-nek hívják, kicsit furcsa. Szerintem valamilyen herbál fogkrémet használ, mert nagyon mentolos (és szerintem nagyon büdös) a lehelete, meg egyszerűen mindig megtalál órák előtt, úgyhogy van egy olyan érzésem, ezentúl mindig mellettem fog ülni... oh well.

A pszicho egyébként nagyon tetszik, érdekes, a prof nagyon jó előadásokat szokott tartani (bár eddig még csak kettő volt). Tudom, ezt nem kéne mondanom, de ez az igazság: jobb órákat tart, mint Helen Parker (HP), a DoS-om. Aztán 12-kor rohantam át a másik épületbe ahol volt a japán. Kicsit húzós, hogy csak 10 percem van egyik óráról eljutni a másikra, de sikerült időben odaérnem. Mondjuk iszonyatos tömeg volt a bejáratnál; áramlottak kifele a diákok és tömörültek azok, akik szerettek volna bejutni. Megszokom.

Ma volt az első hiteles japán óra, és tiszta elemis volt:D A hiragana-nak az első néhány betűjét vettük át, először a kiejtését, aztán az írást. Mondjuk a javát azt házinak meghagyták: a gyakorlás... amit, megjegyzem, még mindig nem sikerült elkezdenem^^

Japán után ebédeltem, bár csak egy szendvicset, de hé, az is kaja, nem megvetendő. Aztán az Alison House-ba mentem, ez a music school, ahol a practice room-ok vannak. Ma kicsit challenge volt termet találni, de sikerült. És bár a zongora nem volt az igazi, úgy érzem, kezdek belejönni; már nem kell hiperszuperüberfasza zongora ahhoz, hogy normálisan tudjak játszani. Jót tesz a zongorista tudásomnak, hogy más-más zongorákon játszom, fejleszti képességeimet. Sokat ugyan nem maradtam, mert hát azért tanulni is kell, gondoltam magamban, szóval a könyvtárba indultam. Nagyon nagy, 6 emeletes, és nagyon jó a tanulásra, mert csend van, és ezért könnyen rá tud hangolódni az ember. Gépet nehéz találni, főleg a délutáni órákban, 1-3 körül. Ha este hatkor mész be, szinte teljesen kihalt, legalábbis a KB-ben. Amikor sikerült szabad gépet találnom, kinyomtattam, amit kellett, és jó fél órával korábban elmentem a Minto House-ba, ahol az EAC volt, 16:10-től.

Könyvem még mindig nincs a tárgyhoz. Hétvégén ráírtam egy emberkére, aki neten (bookexchange) hirdette, hogy eladó, még azóta is válaszol. A Blackwell's-be (könyvesbolt, olyan mint a Libri, csak jobb - meg drágább...) elvileg a hét végén érkeznek új példányok, lehet, hogy az lesz belőle. Az óra egyébként nem volt olyan rossz, mint a múlt heti, bár elég sok készülődést kíván maga után/előtt/közben. Elég zavaró, amikor 5-10 percenként érkeznek meg az elkésett diákok, mert nem tudták hol van/nem találták a termet. Meg HP halkan beszél, szóval könnyen kizökkent.

Amikor hazaértem - amit elég gyorsan sikerült, tekintve hogy sikerült elérnem az utolsó shuttle bus-t - egy negyed órát szenvedtem, hogy a mikróval kifagyasszam a vacsimat. És amikor sikerült, szétégettem a nyelvem vele, mert olyan forró lett. Még most sem érzem a nyelvem, pedig jó néhány órája ettem. Taylor közben várta, hogy befejezzem a vacsit, mert megígértem neki, hogy elmegyek vele a Sainsbury's-be vásárolni. Amikor visszaértünk a vásárlásból, mentem másodszor vacsizni, nutellás-mogyoróvajas szendvicset. Mmmmm, valami isteni:)

Hja, és Michelle vett nekem is jegyet egy útra, szombaton, a Culzean kastélyba, és tök mázlim volt, hogy időben odajutott. Claire (a jó szomszédom, Szingapúrból – a másikat nem bírom annyira), szegény, mesélte, hogy 1-kor ért oda, és már mind eladták a jegyeket, pedig cask 12-kor nyitott az International Student CentreL És Michelle annyira aranyos volt, kaptam tőle egy sörnyitót, amin jellegzetes kínai színházi maszkok vannak, kétoldalt, még Pekingben vette. Olyan jól esett, és annyira rosszul éreztem magam, mert itt nem vehetek neki semmi jellegzetes magyar dolgot, és decemberben elmegy, szóval még azt sem csinálhatom, hogy karácsony után hozok neki vmit.

Jonas (a cseh srác) segítségével összekötöttem a telefont a laptoppal (annyi lyuk van rajta, honnan tudjam, melyik a jó annak a kábelnek?!), ééééééééés utána, tádádádáááám, működött az internet! egy darabig... aztán kiderült, hogy regisztrálni kell a keycom-osoknál, hogy bejöjjön a net, úgyhogy Sara (az RA csaj) segített. Közben meg Claire-nek is kellett segíteni, mert szegénynek sehogy sem akart működni. De végül neki is sikerült, úgyhogy most mindenki boldog, áramlik a béke, szeretet, stb.

Mára asszem ennyi elég, most már tényleg muszáj gyakorolnom a holnapi japánra. Remélem, most, hogy van internet, gyakrabban sikerül blogot írnom.

*Mivel tegnap este komplikációk akadtak, amikor fel akartam tölteni a blogot a netre, így csak most sikerült megcsinálnom a könyvtárban.

U.i.: Még mindig nem érzem a nyelvem a tegnapi vacsi után.