Ma japánon, hogy gyakoroljuk az első 25 hiragana karaktert, bingo-t játszottunk. Random sorrendben kellett leírni a jeleket, és aztán aki először kapott teli sort, az nyert kis jellegzetes japán cuccot. Csak két nyeremény volt, és én lettem az első! Olyan boldog voltam:) Választhattam, hogy a pirosat vagy a rózsaszínt kérem, és természetesen a rózsaszínt kértem. Ilyen telefonra akasztható kis mütyürke, nekem tetszik. Bár most pont olyan telefonom van, amire nem tudom ráfűzni. Oh well. De a legviccesebb az az, hogy másodszor is kijött nekem a bingo, de akkor már nem mertem hangosan mondani, mert így is szerintem mindenki irigykedve nézett rám. De ugyanakkor, amikor nekem kijött másodszor, valaki más mondta, hogy bingo, úgyhogy jó, hogy csendben maradtam. A japán tancsi néniről még nem meséltem semmit. Dr Fumiko Narumi Munro-nak hívják, és pici, alacsony, vicces figura. Az arca kicsit olyan, mint egy halé. Őt nem rosszindulatból hasonlítom állathoz, a DoS-omat sem abból hasonlítottam békához... annyira. De annyi biztos, hogy Fumiko sensei-t (órán így kell hívjuk:)) jobban bírom, mint a DoS-omat. A tegnapi hiragana órán magyarázta, hogy japánban, mivel csak shi hang van, nincs si, ezért a japánok, amikor angolul tanulnak, nem értik mi a különbség a "sit" és a "shit" között:D Egyébként itt is ma volt először igazi skót időjárás. Egész nap szitált az eső és szürke volt minden, de legalább a szél nem volt olyan erős. Nos, gyerekek, mára csak ennyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.